Megtanultam, hogy a hétköznapi problémák az életünkben, amik oly nehéznek tűnnek eltörpülnek sokkal komolyabb élethelyzetek mellett.
Gyógyulásomat Bartyik Katalin doktornőnek, a családomnak, Dénes bácsinak a pszichológusomnak es a szegedi gyermekklinika onkológiai osztályának köszönhetem. Szükségem volt arra, hogy abban az időszakban támogassanak es kitartsanak mellettem.
A Doktornő akkor egy nagyon fontos dolgot tanított nekem, mégpedig azt, hogy “Minden fejben dől el!”, ez a mondat a későbbi élethez való hozzáállásomat is teljesen meghatározta. Igyekeztem pozitív lenni a betegség ideje alatt es nagyon erősen hittem abban, hogy megfogok gyógyulni. Amellett, hogy kitartottak mellettem mások és támogató környezetem volt a legfontosabb az, hogy higgyünk önmagunkban es ne adjuk fel.
Teljesen átalakította a betegség az értékrendemet megtanított arra, hogy értékelni kell az élet apró örömeit, hiszen semmi nem tart örökké. Az egészségünk a legfontosabb, az határozza meg mindennapi működésünket.
A kezelés ideje alatt olyan embereket ismerhettem meg, akiknek nagyon sokat köszönhetek. Kati néni energiája, Dénes bácsi jókedve es az onkológiai osztály családias hangulata, ami a nővéreknek es minden ott dolgozónak köszönhető örökké él az emlékezetemben. Ez egy olyan helyzet, amiről mindenki azt gondolna, hogy lehetetlen kitörni belőle, de igenis van ilyen opció, amit mi magunk választunk meg es döntünk el, hiszen mi rendelkezünk a saját életünkről. Mi vagyunk a Bátrak, akiknek sikerült ezt teljesíteni.
Továbbra is ilyen kitartóan es életerősen elem az életem, igyekszem mindennek a pozitív oldalát meglátni es elérni a kitűzött céljaimat, hiszen semmi sem lehetetlen.