2018.09.04-én az akkori nyári szünet utáni iskola másnapján, legkisebb fiunk Huba, aki akkor volt 18 hónapos, reggel köhögött kicsit.
Gondoltam biztos a testvérei a suliból valami közösségi vírust haza hoztak, elvittem a gyermekorvoshoz.
Kis hallgatózás után, beutalt minket a helyi kórházba tüdőgyulladás gyanújával, röntgenre és vérvételre.
Sajnos a kórházból a röntgen és a vérvétel után azonnal az intenzívre kerültünk, mert a felvételen jobb oldalt látták a kis szívét, és rekeszizomsérv diagnosztizálással elő is írtak minket két nap múlvára műtétre.
De másnap egy CT vizsgálat után már más betegség gyanúja állt fenn. Cisztákat láttak a kisfiúnk tüdején. Így a kiírt műtét helyett a budapesti SOTE I-es Klinikára kerültünk, ahol következő héten hétfőn sikeres műtéttel egy nagy kiterjedésű valamit leműtöttek a kisfiam tüdejéről, amit szövettanra küldtek.
Végtelennek tűnt a majdnem 3 hét, ami rosszindulatú daganatot állapított meg.
2018. október elején így elkezdtük a Tűzoltó Utcai Gyermekklinikán a 9 blokk kemoterápia kezelést, ami akkor biztonsági kemoterápia kezelésnek indult, mivel áttét nem igazolódott szerencsére, de annál több minden előfordult alatta.
Sajnos a 2. kezelés alatt kiderült: allergiás az egyik kemoterápiára, ami epilepsziás rohamokban nyilvánult meg nála. Izgága kisfiú volt (még mindig az), így egy alkalommal kicsúszott a beműtött művénából (ami a vénák túlterhelése és a kemoterápia hegesedése miatt ültettek be a szíve alatt a bőre alá) a tű és melléfolyt a bőre alá a kemoterápiás szer, ami elégette a bőrét. (Szerencsére minden visszamaradás nélkül gyógyult). Így hát a biztonsági kemoterápia kezelés nem volt izgalommentes.

Kitartást, erőt, ölelést kívánunk minden szülőnek és gyermeknek akik most kezdik, vagy éppen tart a kezelésük.
Bízni kell, hiszen mi is amikor meghallottuk, hogy 9 blokk kezelés, azt hittük, soha nem lesz vége.
De igen, vége lesz egyszer.










