Szécsényi Erzsébet mindössze 13 éves volt, amikor kiderült: oszteoszarkómája van. A diagnózis pillanata mindent felülírt – az addigi hétköznapokat, a terveket, a biztonságérzetet. Az első sokkot egy hosszú, kilenc hónapos kemoterápiás időszak követte, majd egy komoly vállműtét, amely újabb kihívásokat hozott magával.
Ebben az Érintettek Akadémia-epizódban Böbe őszintén mesél arról, hogyan élte meg a kezeléseket, a haj elvesztését, a paróka és a kendők viselését, és azt az érzelmi hullámvasutat, amelyet ezek az időszakok jelentettek. Szó esik az iskolába való visszatérés nehézségeiről is – arról, milyen újra belépni egy közösségbe, amikor az ember már nem ugyanaz, mint előtte volt.
Miről szól az epizód?
A történet azonban nem a veszteségeknél áll meg. Erzsébet beszél a poszttraumás növekedésről, arról, hogyan alakult át az ijedtség lassan kitartássá, majd erővé. Megosztja, miként talált vissza a sporthoz, hogyan épült újra az önbizalma, és mit jelent számára ma a gyógyulás – nem egyik napról a másikra, hanem lépésről lépésre.
Ez a beszélgetés egy tiszta, bátor történet. Nem szépít, nem siet, hanem megmutatja, hogy a gyógyulás nem egyetlen nagy pillanat, hanem sok apró döntés, alkalmazkodás és újratanulás eredménye. Erzsébet története reményt ad mindazoknak, akik most hasonló úton járnak – vagy akik még csak most próbálják elképzelni, hogyan lehet továbbmenni.
Ez az epizód az Érintettek Akadémia sorozat része, amely a daganatos és leukémiás gyermekek és családjaik számára nyújt hiteles történeteket, gyakorlati tudást és lelki kapaszkodót a gyógyulás útján.
Köszönjük szépen a Kulturális és Innovációs Minisztérium és a Családbarát Magyarország támogatását, nélkülük nem jöhetett volna létre az Érintettek Akadémia!
