„Abigél egy két és fél éves nyitott, kedves, barátságos kislány volt, aki csak néhány hónapja kezdte el a bölcsődét. Fájlalta néhányszor a lábát, de úgy gondoltuk, biztos a növekedés okozza. Sokszor volt beteg, amit a közösségbe kerüléssel magyaráztunk. Végül húsvétvasárnap már olyan fájdalmai és magas láza volt, ami miatt azonnal orvoshoz fordultunk. Több vizsgálatot követően jött a sokkoló hír: neuroblastoma, IV. stádiumú, csontáttétekkel és csontvelő-érintettséggel. Az óriási pofon után átkapcsoltunk túlélő üzemmódba. Nem volt más lehetőség, Abigélnek meg kell gyógyulnia! Tizenhét hónap alatt rengeteg kemoterápiát kapott, eltávolították a daganatot, autológ csontvelő-transzplantáción esett át, majd sugár- és immunterápiában részesült. 

Nehéz küzdelem volt, sokat szenvedett, de végig erős, bátor és életvidám maradt! Nekünk Ő a legnagyobb hős, amit nem győzünk neki elégszer elmondani. Egy pici lány, aki annyit küzdött, mint sokan egy egész életen át sem. A következő mérföldkő a záróvizsgálatok voltak. Talán kicsit fellélegeztünk, de tudtuk, és most is tudjuk, hogy szülőként sosem fogunk teljesen megnyugodni. Mindig a legjobban bízunk, és hisszük azt, hogy Abigél immár teljes, boldog és egészséges életet élhet. Fontos fejezet az életünkben, hogy a kezelés végén ő is megkongathatta a remény harangját. Sosem lehetünk elég hálásak az orvosainknak, a nővéreknek, a gyermekpszichológusoknak és az összes segítő dolgozónak! Mellettük a szülőkben is nagyon jó támogató közeget találtunk. Mondhatom, hogy néhányukkal baráti kapcsolatot alakítottunk ki, és a mai napig rendszeresen beszélünk, képeket küldünk egymásnak a gyerekekről. Ezt az óriási küzdelmet szerintem nem lehet végigcsinálni a sorstársak támogatása nélkül.

Abigél legnagyobb álma is valóra vált: elkezdhette az óvodát. Nagyon gyorsan beilleszkedett, pedig senkit sem ismert korábban a csoportból.

Hamar lettek barátai, ahogy ő nevezi, »a lánycsapat«. Határozott, ön érvényesítő kislány, de volt, hogy össze karmolva jött haza… Cicaharc – mondták az óvónők. Tudtuk, hogy igényli a közösséget, a kezelés alatt, az osztályon is mindig kereste a kisebb- nagyobb gyerekek társaságát. Kezdetben gyakran volt beteg, tél is volt, sok vírusfertőzést elkapott. Erre számítottunk, de valamikor el kellett kezdeni, és a kezelőorvosok is biztattak ebben.”

Dóra, a kétéves korában neuroblastoma miatt kezelt Abigél anyukája

A kép illusztráció, a forrása: Canva Pro