Tizenöt évesen, majd tizennyolc évesen szembesültem a betegséggel. A kezelések kihívást jelentettek, de úgy gondolom, hogy még szorosabbra fonódott a kapcsolatom a családommal, és valódi barátokra találtam. A visszatérés a hétköznapokba mindkét alkalommal kihívást jelentett, hiszen a tini éveimet nagyrészt kórházi falak között töltöttem. Eleinte úgy tűnt, hogy nemcsak a hajamat és a fizikális erőmet vesztettem el, hanem a fiatal, gondtalan éveimet is. 

Azonban ez a három nehéz év újra szabadságot hozott az életembe. Fesztiválok, utazások, kirándulások és legfőképp a szabadság érzése töltötte be a napjaimat. Angliában pszichológia és business szakon tanultam. Életem szerelme is rám talált, már menyasszony vagyok. A kezelések alatti hobbisütögetés mára a foglalkozásommá nőtte ki magát, és alig várom, hogy saját pékséget nyithassak. 

Két éve a világ legcukibb és legokosabb kutyájának a gazdájává válhattam. Roger kutyánk rávezetett engem a kutyaoktatói útra. Nemrégiben hivatalosan is erőemelő versenyzővé váltam, és folyamatosan törekszem, hogy jobb és jobb legyek. 

A betegség számtalan mélypontot hozott az életembe, de a fájdalom és a küzdelem sosem akadályozott meg abban, hogy újra felálljak. Sokáig gondolkodtam azon, mi lett volna, ha elkerül ez a betegség, de most már tudom: azok a nehéz időszakok tettek erőssé, kitartóvá, és tanítottak meg küzdeni. Azóta harcolok az álmaimért, és tudom, hogy semmi sem akadályozhat meg abban, hogy elérjem a kitűzött céljaim. Az élet hozhat bármilyen kihívást, tudom, hogy sosem fogom feladni az álmaimat, és nincs számomra lehetetlen. És ezt mind a betegségemnek, a csodálatos orvosoknak, nővéreknek és természetesen a szeretteimnek köszönhetem!!!

Lakatos Vanda

közgazdász, pszichológus,

2013-ban és 2015-ben kezelték Hodgkin-limfómával