Betegségek
Az alábbiakban 17 gyakori gyermek rákos betegség részletes ismertetőjét találod, beleértve a neuroblastomát, leukémiákat, limfómákat, Ewing-sarcomát és további betegségeket.
Minden betegségnél megtalálod a legfontosabb információkat: tünetek, kezelési lehetőségek, túlélési esélyek és gyógyulási kilátások. Az információk az Érintettek könyvéből származnak, amelyet gyermek onkológiai szakértők állítottak össze.
A központi idegrendszer ATRT-je, a vese, valamint a test más tájékain előforduló rhabdoid tumorok közös jellemzője egy genetikai eltérés a daganatsejtekben (SMARC-B1, ritkábban a SMARC-A4 gén eltérése). Ennek megfelelően a szövettani vizsgálat során a daganatsejtekből nem lehet kimutatni az ún. INI-1 fehérjét. A betegségcsoport további közös jellemzője, hogy legtöbbször nagyon fiatal életkorban alakul ki (elsősorban kétéves kor alatt), és nagyon nehezen gyógyítható.
A csírasejtek (germcell) a fejlődő magzat azon sejtjei, amelyekből végül serdülőkorra hímivarsejtek vagy petesejtek keletkeznek. Ezen sejtek a magzat fejlődése során vándorolnak a végső helyükre: fiúknál a herék, lányoknál a petefészkek felé. A csírasejtes tumorok tehát leggyakrabban a nemi szervekben (here, petefészek), de a vándorlásuknak megfelelően esetenként a központi idegrendszerben, a mellkasban, a hasüregben és a kismedence szerveiben is jelentkezhetnek. Lehetnek jóindulatúak (benignus), azaz lassan növekvők, és rosszindulatúak (malignus) is, utóbbiakat a gyorsabb növekedés és az áttétképzés jellemezheti. A betegség nagyon sokféle arcát mutathatja, melyet a testen belüli elhelyezkedése, illetve a szövettani típusa határoz meg. Különböző típusai eltérő fajtájú és erősségű kezelést igényelnek.
Az ependymomák az agykamrákat bélelő sejtekből kiinduló, az esetek többségében lassan növekvő daganatok. Altípusaikat az elhelyezkedésük és a molekuláris jellemzőik alapján határozzák meg. A nagyagyban elhelyezkedő ún. supratentorialis ependymomáknak a valamivel rosszabb kimenetelű ZFTA és a kiváló gyógyulási esélyekkel bíró YAP1-pozitív altípusuk, míg a kisagyi ún. infratentorialis ependymomáknak a jó kimenetelű PFA és a nehezebben gyógyítható PFB altípusuk van. Az ependymoma jelenleg (elsősorban) idegsebészeti megoldást igénylő betegség. A sugárkezelés kevesebb, illetőleg a kemoterápia csak minimális hatékonyságot mutat a kezelésében.