„Kata négyéves volt, amikor a fejbőrén egy kisebesedett búb jelentkezett. A műtéti eltávolítás előtt vérképvizsgálat történt, ami azonnal jelezte, hogy nagy a baj. Emiatt gyermekonkológiai osztályra kerültünk, ahol végül akut limfoblasztos leukémiát diagnosztizáltak nála. A csontvelőérintettségen túl a fejbőrén lévő búbból is ki mutathatók voltak a leukémiás sejtek. Megkezdődött a kezelés… A tizenötödik napi csont velőbiopszia sajnos nem a várt eredményt hozta, ezért Katát a magas rizikójú csoportba sorolták, ahol a legerősebb kezelést kapta, körülbelül tizenegy hónapon keresztül. Voltak ez idő alatt mélypontok és kevésbé mély pontok. Előre néztünk, és csináltuk a feladatunkat, bíztunk a gyógyulásban, mert más opció nem lehetett, csak a teljes gyógyulás! Ennek ma már tíz éve. Kata most tizenöt éves.

Sikeres sportoló vált belőle, a röplabda a mindene. Nyolcévesen kezdett el edzésekre járni, egy osztálytársa ösztönzésére. Azonnal megszerette! Kezdetben heti három edzés, majd négy. Egyre több verseny: az elmúlt években annyi iskolában és tornacsarnokban megfordultunk már, hogy GPS nélkül közlekedünk az országban… Kata kiemelt sportoló, többször volt válogatott-összetartáson. A kitartását és a küzdeni akarását a kórházban eltöltött idő is nagyban befolyásolta, hisz már ott megtanult küzdeni. Minden kis betegnek kívánjuk, hogy soha ne adjátok fel, és csak előre nézzetek, ezáltal váltok erősebbé!”

Krisztina, a négyéves korában leukémia miatt kezelt Kata anyukája