Idén nyáron 40 országból 82, daganatos betegséggel személyes tapasztalatot szerzett fiatal találkozott Budapesten a YARN program keretében. A közös programok mellett együtt élhették át a Sziget Fesztivált is – néhány napra létrehozva egy különleges nemzetközi közösséget, ahol nem a betegség, hanem a fiatalság, az élmények és az új kapcsolatok kerültek a középpontba.
Az Érintettek Egyesület a budapesti program szervezésében is közreműködött, így különösen jólesett, amikor az egyik Finnországból érkezett, daganatos betegségből gyógyult résztvevő, Ronja Pöyhönen, a Sziget után megosztotta élményeit, és az Érintetteknek is külön köszönetet mondott.
Írása annyira pontosan megfogalmazza, miért fontosak a gyógyulás utáni sorstársi kapcsolatok és közösségi élmények, hogy engedélyével teljes egészében, magyar fordításban osztjuk meg.
„Úgy érkeztem Budapestre, hogy egy fesztiválra jöttem, és úgy távoztam, hogy sokkal nagyobb lett körülöttem a világ.” 🌍❤️🔥
A Sziget pontosan olyan volt, amilyennek az ember elképzeli – hangos, színes, kaotikus, kimerítő és elképesztően szórakoztató. Addig táncoltam, amíg fájt a lábam, teli torokból énekeltem a kedvenc dalaimat, felvettem azokat a ruhákat, amiket szerettem volna, túl sokáig maradtam fenn, és olyan emlékeket gyűjtöttem, amelyeket legszívesebben palackba zárnék, hogy örökre megőrizhessem őket. 🤸♀️✨
De a legjobb része nem valamelyik színpadon történt.
Hanem az, hogy mindezt a YARN-nak köszönhetően 40 országból érkező 82 fiatallal együtt élhettem át.
Különböző országok, nyelvek, kultúrák és történetek – és összekötött bennünket valami, amit egyikünk sem választott volna. És mégis, valahogy a rák az egyik legkevésbé érdekes dolognak tűnt velünk kapcsolatban.
Egy hétig egyszerűen csak fiatalok voltunk, akik fiatalok lehettek.
Táncoltunk. Nevettünk. Énekeltünk. Flörtöltünk. Barátokat szereztünk. Bolondoztunk. Nagyon-nagyon hangosan éltünk.
Voltak olyan pillanatok az életemben, amikor egy ilyen hét elképzelhetetlenül távolinak tűnt. Ezért most itt lenni – utazni, táncolni, a világ minden tájáról érkező emberekkel találkozni, és igent mondani az ehhez hasonló élményekre – egészen elképesztően különleges érzés.
Nem vagyok hálás a ráknak. De hálás vagyok azokért az emberekért, akikkel életemnek e különös fejezete nélkül soha nem találkoztam volna.
Mert sokkal többek vagyunk, mint diagnózisok, vizsgálatok, kezelések vagy statisztikák.
Teljes emberek vagyunk, teljes életekkel, amelyek még arra várnak, hogy megéljük őket.
És úgy tűnik, ez néha úgy néz ki, hogy 40 országból érkező 82 ember együtt táncol egy budapesti szigeten. 🥹🌍
Az életem sokkal nagyobb annál, mint a legrosszabb dolog, ami történt velem.
Köszönöm a Szigetnek, a YARN-nak, a Youth Cancer Europe-nak és minden egyes embernek, aki elérte, hogy ez a kis nemzetközi buborék olyan legyen, mintha otthon lennénk. ❤️🔥
És külön köszönöm az Érintettek csapatának a meleg budapesti fogadtatást és az inspiráló beszélgetéseket azokkal, akik ilyen fontos munkát végeznek a daganatos betegséggel érintettekért Magyarországon. Remélem, hogy még több országhatárokon átívelő kapcsolódás és együttműködés vár ránk. 🇭🇺🤝🇫🇮✨
A következő találkozásig – van egy olyan érzésem, hogy sokatokkal hamarosan újra látjuk egymást. 🙌
Számunkra ezek a sorok gyönyörűen összefoglalják azt, amiért a gyógyulás utáni támogatást és a sorstársi közösségeket ennyire fontosnak tartjuk.
Egy daganatos betegség meghatározó fejezete lehet egy gyermek vagy fiatal életének. Vannak emlékei, következményei, és sok esetben a gyógyulást követően is vannak testi vagy lelki hatásai. De nem kell, hogy ez határozza meg az egész történetet.
A YARN budapesti hete is erről szólt. Arról, hogy 82 fiatal, akiket egy olyan tapasztalat köt össze, amelyet egyikük sem választott volna, néhány napra egyszerűen csak 82 fiatal lehessen. Barátkozhassanak, táncolhassanak, nevethessenek, új országokat és embereket ismerhessenek meg, terveket szőhessenek – és megtapasztalhassák, milyen sok minden vár még rájuk.
Különösen sokat jelent számunkra, hogy az Érintettek Egyesület is hozzájárulhatott ehhez az élményhez, és hogy a Budapesten született kapcsolatok reményeink szerint a Sziget után is tovább élnek.
Mi pedig legszívesebben magunkkal visszük ennek az írásnak egyetlen mondatát:
„Az életem sokkal nagyobb annál, mint a legrosszabb dolog, ami történt velem.” 💙









