Különböző módon zajlottak a vizsgálatok és a neurológián kötöttem ki anyukámmal, ahol jött az újabb diagnózis: ataxiás vagyok.
Ez annyit jelent, hogy mozgáskoordinációs problémáim vannak. A kezeléstől sérült a kisagyam, és ez lett a következménye.
Azt mondták az orvosok, hogy én már nem fogok úgy járni és írni, ahogy a betegségem előtt. Akkor én elhatároztam, hogy pont én leszek az az ember, aki igenis talpra áll. 17 évesen tanultam újra járni és írni.
Napjainkban konditerembe járok edzeni és gyógytornásznak készülök, neurológiai esetekre szeretnék specializálódni. Főképpen azért, hogy segítsek talpra állni az embereknek, úgy, ahogyan nekem segítenek a mai napig!
Szeretném megköszönni, a Heim Pál gyermekkórház Onko-haematológiai osztályának, hogy együtt csináltunk végig és együtt nyertünk.
8 hónapja tünetmentes vagyok! Hinni kell benne és sikerül!