Nekem az volt a legnagyobb törés, hogy nem járhattam iskolába.
2018. decemberében elkezdődtek a kezeléseim, ami teljesen megváltoztatta az értékrendemet. A neheze 2019. februárjában kezdődött, amikor krónikus B1 vitaminhiányt észleltek az orvosaim, ami egy idegrendszeri betegséget eredményezett. Az idegrendszeri probléma abban nyilvánul meg, hogy mozgáskoordinációs problémáim vannak.
2019. márciusában kerekesszékbe kerültem, de a rehabilitációval zseniálisan tudtuk ezt orvosolni, illetve egy műtéttel. Rengeteg támogatást kaptam, sőt kapok a mai napig.
2019. májusában elkezdtem a sugárkezelést, azt sem toleráltam a lehető legjobban. 2019. augusztusában sikerült talpra állnom egy rehabilitációs tábornak köszönhetően.
2020-ban sikerült Cseszneken sziklát másznom, és akkor tudatosult bennem, hogy bármire képes vagyok neurológiai problémákkal. Akár sziklát mászni, akár túrázni.
Lehetséges, hogy lassabban megy, de sikerül.
Ma pedig gyógytornásznak készülök. Szeretnék kidolgozni egy olyan tornamódszert, ami ataxiások és protézissel élők életét könnyítené meg.