1szazalek button

Kövess minket a Facebookon!

Hírek

Interjú Mants Sándorné Erzsébettel

FaceBook

 

Mants Sándorné Erzsébet, vagy ahogy mindenki hívja, Erzsike, a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet, Dr. Kemény Pál Gyermek Onko-Haematológiai osztályán dolgozik főnővérként. Az Érintettek Szülői Egyesület tagjainak egybehangzó véleménye alapján ő 2024-ben az Érintettek Díj egyik díjazottja, aki elhivatottan, hosszú évek óta segít abban, hogy a súlyos betegségben szenvedő gyermekek mielőbb meggyógyuljanak, és a kórházban töltött idejük kicsit könnyebben teljen.

 

Erzsike, úgy tudom, egy gyermekkori barátnődnek köszönhető, hogy erre a pályára léptél. Mesélnél kicsit a kezdetekről?
Igen, az első és azóta is nagyon kedves barátnőm, aki miatt az egészségügy felé fordultam. Kati, akivel egy óvodába és később egy általános iskolába jártam, veleszületett szívbeteg, és sokat volt kórházban. Természetes volt, hogy amikor jelentkezni kellett vöröskeresztes vagy bármilyen szakkörbe, akkor ő jelentkezett én meg követtem őt. Nem is volt meglepő, hogy a felső tagozatban már együtt tartottunk csecsemőgondozás szakkört, vagy osztálytermek tisztaságát ellenőriztük. Később, amikor jelentkezni kellett továbbtanulásra akkor mindketten erre a szép és nehéz pályára jelentkeztünk. Mindketten főnővérek vagyunk, mai napig szoros barátságban, napi kapcsolatban.


Hogyan kerültél a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézetbe?
Kalandos út volt ez. A Balassa János Egészségügyi Szakiskola utolsó évében,1985-ben több gyermekkórház is megkereste iskolánkat, hogy menjünk hozzájuk dolgozni. A Heim Pál Gyermekkórház is elhívott minket, nézzük meg, dolgoznánk-e ott? Nekem tetszett a Heim Pál, mai napig emlékszem a főorvosra, aki azt mondta: „Aki gyermekekkel dolgozik, mindig kicsit gyermek marad”. Igaza volt, azóta tudom. Tetszett a hangulat, a kórház, de anyukám akkor azt mondta, ne utazzak olyan sokat, itt a Madarász Gyermekkórház, menjek közelbe dolgozni. Hallgattam édesanyámra, és nagyon szerettem/szeretem a mai napig is a Madarászt. Később, 2006-ban összevonták a két kórházat, így nem léptem ki a Madarászból, de a Heim Pál (HPOGyI) munkatársa lettem. 2014 óta vagyok főnővér, akkor költözött az osztályunk a Madarászból az Üllői útra vissza. Nagyon odafigyeltek ránk, teljes támogatást kaptunk az osztály kialakításban, a bútorzat tervezéstől az ajtók színének megválasztásig bevontak minket. Színvonalas és szép osztályunk van, szeretek itt dolgozni, a kollégáim közül van, akivel közel 40 éve ismerjük egymást.


Egy ideje már főnővérként dolgozol. Mennyiben más ez a munkaterület? A gyermekekkel való kapcsolat ugyanúgy megmaradt?
A főnővérség egy olyan osztályon, ahol 17 éves korom óta dolgozom, nagyon egyszerű és nagyon nehéz is egyben. Vannak olyan nővérek, akik tanítottak engem 1985-ben, mikor beléptem, ma többen a beosztottjaim. Számomra mindig fontos a csapat, jó vezetőnek kell lennem, fontos, hogy jövő karácsonykor is tudjak beosztást csinálni, ez nagyon sok kompromisszum. Törekszem arra, hogy jól érezzék magukat a betegek, és ehhez az kell, hogy az ápoló is lehetőleg jól érezze magát, ne legyen túlhajszolt, legyen elég jól működő, megfelelő mennyiségű és minőségű eszköz a betegellátáshoz. Mint főnővérnek törekednem kell rá, hogy az új ápolási technikákat figyelemmel kísérjem, hiszen követni kell a fejlődést a betegek pillanatnyilag lehetőségeink szerinti legjobb ellátása érdekében. A kommunikáció és a visszacsatolás a legfontosabb, a gyerekekkel és a szülőkkel is.
Minden család más, meg kell találni azt a módot, hogy együtt tudjunk működni. A szülők bevonásával jobb a gyermek biztonságérzete, a gyógyuláshoz legjobb támogatottsága. Szeretem a gyerekeket. Mint főnővér kevesebbet lehetek velük, de amikor helyettesítek és beállok nappalos vagy éjszakás műszakba, akkor megerősítést kapok, hogy még mindig nagyon szeretek gyerekápolónő lenni, a gyerekekkel foglalkozni, beszélgetni, akár viccelődni.


Sosem akartál pályát módosítani?
Voltak mindig elképzeléseim, kipróbálni magam más szerepkörben, de nagyon szeretem a munkám, így maradtam a gyermekápolónő munkakörben. 

Az egészségügyi pályán elengedhetetlen a folyamatos továbbképzés. Gondolom, ez a gyermekonkológia területén még inkább így van. Úgy tudom, Te is folyamatosan tanulsz.
Igen, egy csapatépítő feladatban meg is állapítottuk, hogy az osztályomon talán nekem van a legtöbb tanulással eltöltött évem. Nagyon egyszerű és szegény családból származom, én minden képzésemet magamtól, munka mellett végeztem el. A Diplomás Ápoló képzés megszerzése után jelentkeztem a Semmelweis Egyetem mesterképzésére. A felvételin 65 emberből 12-en jutottunk be, ez egy olyan visszacsatolás volt, ami szárnyakat adott nekem. Summa cum laude elvégeztem a képzést. Már a hospitálási gyakorlat alatt is kiderült…ez is lehet az én utam. Azóta óraadó tanárként dolgozom a Semmelweis Egyetem Raoul Wallenberg Többcélú Szakképző Intézményében. Feltölt és jó élményt ad, hogy átadhatom a tudásom. Mint MSc Egészségügyi Tanár lehetőségem van más hivatásban is kipróbálnom magam. Én, aki csendes és szótlan (ma már hihetetlen, ugye? 😊) voltam, kint állni a tábla előtt egy csodálatos és izgalmas kaland.
Arra is büszke vagyok, hogy olyan férjem és gyermekem van, akik sosem éreztették velem, elég már a tanulásból… Lehetőséget kaptam és éltem vele.


Akárhányszor találkozunk, nekem úgy tűnik, Te egy energiabomba vagy. Honnan veszed ezt a sok erőt? A kiégés sosem fenyegetett Téged?
Nagyon örülök, hogy így látod. Szeretem az életet, hiszek benne, hogy meg kell találni a pillanatnyi helyzetben a jót. Ez a saját hitvallásom. Nehéz és szívszaggató pillanatokat is látok, a munkám során meg kell találnom, hogy miből tudok töltekezni. Ilyen számomra a családom, a barátaim, sokszor a munkatársakkal egy közös nevetés, vagy egy jó könyv. Mostanában egy szuper órára összekészített diasor is örömmel tud feltölteni 😊. Nem hiszem, hogy kiégnék a következő években. A munkámban úgy próbálok dolgozni, hogy azon a napon a pillanatnyi helyzetben, az adott lehetőségekből a legjobbat kell kihoznom. Istenek nem vagyunk, de segítenünk kell.
Hogy lehet megvigasztalni egy gyermeket, aki már teljesen tudatában van azzal, hogy mi történik vele?
A gyermeket a saját szintjének megfelelően tudjuk csak vigasztalni, sokszor elég, ha kicsit kizökkentjük és más nézőpontot adnunk, kicsit segítünk abban, hogy jobban érezze magát. A gyöngyök, amiket az Érintettektől kapunk egy jó varázseszköz, de más bátorság ajándék is nagy sikert arathat, akár egy matrica, nyomda vagy színező.

Szerinted mindig fontos az őszinteség?
A legfontosabb az őszinteség, hiszek abban, hogy nem szabad hazudni. Van szülő, aki úgy hozza a gyereket; nem fog fájni a szuri…Ilyenkor kijavítom, de fájni fog, de hamar túl leszünk rajta, ha segítesz. Számoljunk együtt mikor szúrok…


Van olyan, amit Te tanultál a szülőktől, gyermekektől?
Hitet, kitartást, a pillanat megélésének csodáját. Azok a szülők, akik ilyen nehéz időszakot megélnek a legnagyobb hősök. Felnőni egy ilyen támogató szerephez, heteken hónapokon át ott élni az osztályon. Minden elismerésem az övék.


Van esetleg kedvenc történeted?
Igen, sok van. Van egy olyan kisfiú például, aki nagyon szeret vért venni. Van neki szettje 😊. Bemegyek és azt mondja: gyere Erzsike. Van neki leszorítója, rendesen befújja, megvárja a behatási időt. Van neki egy preparált dolga, ami olyan, mintha vérvételi tű lenne. Tudja, hogy hol a véna. És ő vért vesz.
Vagy van egy másik kisfiú, aki pár évvel ezelőtt olyan 10-11 éves volt, és nagyon rosszul lett, úgy nézett ki, hogy intenzívre kerül. Akkor egy utolsó előtti lépésként kapott egy olyan oxigénkészüléket, ami párásít és tud mindent. Annyira cuki volt, mert azt mondta nekem: ha én most jobban lennék, odamennék minden nővérkéhez, és megölelném őket. Aztán amikor később, 12-13 évesen jött kontrollra, tehát amikor már szégyenlősebb kamasz volt, odajött hozzám, és az volt az első, hogy megölelt. Azon a napon háromszor is megölelt. Ez a mai napig is így van.
Illetve még egyszer régebben, a Madarászban volt egy nagylány, aki korábban daganatos betegségben szenvedett. Éppen jártam az osztályokat, egyszer csak elém penderült, és kiderült, hogy a kisfiával volt ott az urológián. Megölelt, majd visszamentem az osztályomra, írtam a papíromat, és egyszer csak látom, hogy van egy új messenger üzenetem. Megtalált Facebookon, bejelölt, és azt írta nekem, hogy Erzsi olyan jó, hogy itt vagy, sokkal nyugodtabban fekszem ma éjjel itt a kisfiammal, hogy te is itt vagy.


Mesélj egy kicsit magadról, hol nőttél fel? Hány gyermeked van?
Budapesten, a Tripoliszban nőttem fel. Angyalföldön élek a mai napig, a születésem kerületében. Édesanyám egyedül nevelt fel engem és a húgomat édesapám korai halála után. Ezért is akartam mielőbb pénzkeresővé válni, hogy támogathassam a családom. Szakiskolába jelentkeztem, aztán már munka mellett tanultam tovább. Jelenleg két diplomás vagyok. 1985 szeptember 3. óta dolgozom ugyanazon az osztályon. A férjemmel és a lányommal élek. A lányomnak is két diplomája van.


Hogyan lehet a munkát összeegyeztetni a családdal, főleg anyaként?
Nagyon rugalmas és támogató családom van. A lányom teljesen elfogadta a munkám, hiszen ebbe született bele. Anya dolgozik, éjszakás. Volt olyan, hogy beteg volt és bevittem magammal, ott aludt egy kiságyban, amíg én dolgoztam. Hajnalban megjelent a kezelőben pizsamában, kezében a macikája, és azt mondta a gyermeknek, akit meg akartam szúrni „Ne sírjál! Anyukám jól tud szúrni!

 

Mit csinálsz szívesen szabadidődben?
Sokat olvasok, filmet nézek. Beszélgetek a barátaimmal. Kati barátnőmmel, aki miatt ápoló lettem, napi szinten beszélünk, hiába él Dunaújvárosban. Szoktam kirándulni és évente többször elutazni is. Munkatársammal szervezünk utakat, szinte egész Európát már beutaztuk, sokszor 40-45 embert szervezünk össze, sok kórházi kollegát innen ismerek jobban.


Az Érintettek Díjat az Érintettek Szülői Egyesület alapította azért, hogy kifejezzék hálájukat azoknak az orvosoknak, nővéreknek, kórházi dolgozóknak, akik minden nap azért tesznek, hogy a gyermekeket megmentsék. Mit jelent a számodra, hogy idén Te kaptad az Érintettek Díját?
Meglepődtem, és hihetetlen volt. Mióta főnővér vagyok, mindig én terjesztek fel másokat. Nagyon köszönöm, hogy megkaphatom ezt a díjat. Ez a legnagyobb elismerés, amit kaphatok, mert ezt olyanoktól kapom, akik igazán közelről látják a munkámat, és ennek ismeretében gondolták azt, hogy megérdemlem. Megilletődötten és büszkén köszönöm szépen.

Kedves Erzsike! Nagyon sok szeretettel gratulálunk még egyszer az Érintettek Díjhoz, és hálásan köszönjük mindazt a nagy szeretettel végzett munkát, amivel eddig is segítetted a gyógyuló gyermekeket!

--------------------------------

Szeretettel Várunk Téged is a díjátadó ünnepségen, amely 2024. november 30-án, szombat délután 16 órakor kerül megrendezésre a pécsi Civil Közösségek Házában, ahol gyógyult gyermekek fellépése, közös gyertyagyújtás, kötetlen beszélgetés, és egy kis szeretetvendégség várja mindazokat, akik szeretnének részt venni rajta.

A részvétel ingyenes, de kérünk szépen emailen jelezni a részvételről az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címen. Szeretettel várunk mindenkit!