Bátori Andrea onkológiai szakápoló a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórházban a Gyermek Onko- haematológiai és Csontvelő Transzplantációs Osztályon. Az Érintettek Szülői Egyesület tagjainak egybehangzó véleménye alapján ő 2022-ben az Érintettek Díj egyik díjazottja, aki elhivatottan, hosszú évek óta segít abban, hogy a súlyos betegségben szenvedő gyermekek mielőbb meggyógyuljanak, és a kórházban töltött idejük kicsit könnyebben teljen.

Az interjúért kattints a kép alatt a "Bővebben" gombra!

Kedves Andrea! Kérlek, mesélj egy kicsit a munkádról, mit csináltok az osztályon! Ha jól tudom te nem csak onkológia szakápoló, hanem részlegvezető és főnővér helyettes is vagy, és ráadásul nagyon jó szakembernek számítasz.

A mi osztályunk meglehetősen összetett. Van többek közt neurológiás kórtermünk, ahol főként epilepsziás gyermekek vannak, csecsemőkortól egészen kamaszkorig. Itt hetente egyszer altatásos MR vizsgálatot végzünk. Reggel bejönnek a gyermekek, szúrunk nekik egy branült, vagyis vénát biztosítunk, majd az aneszteziológussal és a segédápolónőkkel átmennek az MR vizsgálatra. Utána elaltatva fekvőkocsin visszatolják őket, felteszünk egy infúziót amíg alszanak, majd ébredés után megnézzük, milyen állapotban vannak. Ha minden rendben van, nincs hányingerük, még aznap délután hazamehetnek. Van még immunológiai részlegünk, ahol különféle ízületi betegségekkel szenvedő gyerekek vannak. Itt keddi napokon szoktunk térdpunkciókat végezni, ezt is altatásban. Az onko-hematológiai részlegünkön vannak a különféle daganatos gyerekek, az anémiások, trombocitopéniások. Ők kapják a kemoterápiát, vérkészítményeket, és van altatásos csontvelő vizsgálat, valamint lumbál punkció. Van még a csontvelő transzplantációs osztályunk, jelenleg is három boksszal működünk, három gyerek van bent. Itt történnek a saját és az idegen donoros visszaadások. A szülők ott lehetnek a gyerekekkel reggeltől estig, ezzel is segítik a nővérkék munkáját. A gyerekek is jobban érzik magukat és együttműködőbbek. Az osztályon fekvő, kezelés alatt álló gyerekeknek van centrális kanüljük illetve porth-a cathjuk, ami megkönnyíti a vérvételt, nem kell minden nap szurkálnunk őket.

Én nem csak főnővér helyettes meg részlegvezető vagyok, hanem gyógyszerfelelős nővér is: én rendelem a gyógyszereket napi szinten, névre szólóan, a per os (szájon át történő gyógyszerbevitel) gyógyszereket, illetve a vénás antibiotikumokat is. Meglehetősen zsúfolt mindegyik napunk.

Ez meglehetősen sok részleg - Te mindegyiken teljesen egyformán, otthonosan tudsz mozogni?

Igen, ahol be kell segíteni, ott megyek és segítek.

Úgy tudom közel 35 éve dolgozol a B.A.Z Megyei Központi Kórházban. Ezek szerint szeretsz itt lenni, itt dolgozni.

Igen, szeretek itt dolgozni. 30 évig 12 órás műszakban dolgoztam nappal és éjszaka. Aztán 2017-ben lett egy hátsó fali infarktusom, ami miatt csak nappalos 8 órás műszakban tudtam visszamenni dolgozni. De ennek is örülök, hogy vissza tudtam jönni, hogy itt lehetek és élek. Két és fél éve vezetőségváltás történt, ekkor új főnővérünk lett, Szűcsné Józsa Krisztina személyében, aki megtisztelt engem a bizalmával, és én lehettem a főnővér helyettes. Amiben tudom segítem a munkáját. Ennyi idő alatt már mindenki tudja, hogy mi a dolga, és csinálja magától. Tényleg összehangoltan mindent meg tudunk oldani egymással.

A kollegáid szerint jó csapatjátékos vagy, akire lehet számítani, és nagyon jó fejlesztő képességeid vannak.

Igen, a kolleganőkkel is nagyon jó a kapcsolatom, szívesen jönnek hozzám, bármit kérdezni, bármilyen probléma van elmondani. Ha tudok segítek, ha nem, megbeszéljük mit lehetne tenni. De én is tudok hozzájuk menni bármilyen problémám van.

Mondanál pár szót a gyermekkorodról? Hol nőttél fel?

Miskolcon születtem, a szüleim Gesztelyben laktak, ott nevelkedtem fel, ott jártam általános iskolába. Ott töltöttem a gyermekéveimet.

Mikor döntötted el, hogy egészségügyi területen szeretnél dolgozni?

Azt még az általános iskola 7. osztályában. Én mindig is szerettem a gyerekeket, és akkor eldöntöttem, hogy gyermekápolónő, csecsemőgondozó szeretnék lenni. Ezért az általános iskola után a miskolci egészségügyi szakközépiskolába jelentkeztem, ahová fel is vettek. Ott érettségiztem, és utána kerültem az osztályunkra, ahol beiskoláztak, majd csecsemő- és gyermekápoló szakvizsgát szereztem.

Ez a munka nagy felelősséggel és biztosan nagy leterheltséggel jár. El lehet választani a családtól, a magánélettől?

Megpróbáljuk, de nem igazán lehet. Sokszor történik olyan dolog, amit nem tud az ember ott hagyni a munkahelyén. De ezt tudja a családom, a páromra mindig számíthatok. Meg tudjuk beszélni otthon a dolgokat, és ez nagyon sokat jelent.

Milyen a mostani életed?

Elváltam 6 éve, jelenleg Sajószentpéteren élek a párommal, ő mindenben támogat és segít nekem. Van két felnőtt fiam, az idősebb ott is lakik Péteren a családjával. Nekik van két kislányuk, tehát van két lányunokám. A nagyobb kétéves, a kisebb 4 hónapos lesz. A kisebbik fiam kicsit messzebb, Mezőköveseden él a családjával. Náluk január végére várható a baba, ő kisfiú lesz. Tehát három unokám lesz nemsokára 😊

Akkor nem nagyon unatkozol…

Nem bizony, eddig sem unatkoztam, és nem is fogok, az unokáimra mindig szakítok időt.

A gyermekeknél maradva, könnyű megtalálni a kórházban a gyermekekkel vagy akár a szülőkkel a hangot? Rólad azt mesélték, hogy nagyon jól kommunikálsz mindenkivel.

Igen, mert én egy nyugodt természetű ember vagyok. És azt látom, ahogy beszélgetek a családokkal, ezt a nyugodtságot át tudom adni nekik. Még ha néha kicsit fennhangon beszélnek is a szülők, amikor látják, hogy nem vagyok erre vevő, akkor ők is egy kicsit lejjebb adnak. És akkor már meg tudjuk beszélni a problémát, és ha úgy alakul meg is tudjuk oldani. És a gyerekek is ilyenek. Ha nyugodtan megyünk oda hozzájuk - jó, nem vérvétel közben -, akkor ez a nyugodtság rájuk is átterjed, és aztán bizalommal jönnek felém.

Pont, mint otthon a családban…

Igen, tulajdonképpen ugyanúgy működik.

Melyik korosztállyal a legkönnyebb?

A csecsemőknél nagy öröm, hogy látod, ahogy mosolyognak, gőgicsélnek, növekednek, megfordulnak, majd felállnak a kiságyban. Velük ennyi a kommunikáció. A kisgyerekekkel már idézőjelben el lehet egy kicsit bolondozni, de néha visszaszólnak ám rendesen 😊 De tudják, hogy csak bolondozok velük. A kamaszok pedig egy kissé szemtelenek, már a maguk módján, de ha megtalálod a közös hangot, akkor velük is jól lehet haladni.

Akkor így lehet őket rábírni az együttműködésre, ha jól látom.

Igen, ez a titka.

Hogy látod, mennyire fontos az őszinteség a gyermekekkel?

Én szeretek őszinte lenni. Nem mondom, hogy nem fog fájni, ha valami fájdalmas lesz. Például egy vérvétel kapcsán megkérdezik, hogy ez fájni fog? És akkor mondom, hogy igen, fájni fog, mert ez olyan lesz, mint egy darázscsípés. Ekkor kicsit pityeregve mondják, hogy fájni fog, de rögtön mondom is nekik, hogy utána majd el fog múlni. Először mindenki bizalmatlan, de később már bizalommal fordulnak feléd, csak idő kell nekik.

Én azt hallottam, hogy ahogy szakmai berkekben mondják, te kivételesen jól szúrsz. Sőt, van olyan gyermek, akinél csak te csinálhatod a vérvételt.

Hát igen. Amikor visszajöttem dolgozni a betegségem után, a hematológiai gondozóba kerültem, utána pedig fel az osztályra a kezelőbe, és ugye itt mindennaposak a szúrások. És igen, volt olyan kislány, aki mindig azt szerette volna, hogy én szúrjam, mindig engem várt és csak nekem hagyta.

Van esetleg valamilyen kedvenc történeted a gyermekkel kapcsolatban?

Volt egy kislány, akivel nagyon jó kapcsolatban voltam. Egyszer mondta nekem, hogy üljek mellé, hogy csináljanak egy képet rólunk. Nem is gondoltam semmire, csak mellé ültem és elkészült a kép. Pár nap múlva aztán jött a család, és hoztak nekem egy pólót, amin rajta volt a közös képünk. Nagyon meghatódtam és nagyon örültem neki.

Mindenki felé szívvel- lélekkel fordulsz. Van-e mégis olyan gyermek, aki valami miatt jobban a szívedbe férkőzött?

Az egy alapelv, hogy minden gyermek egyforma. Úgy is állunk hozzájuk, úgy foglalkozunk velük, hogy semmiképpen ne érezze azt senki, hogy egy másik gyermek fontosabb lenne vagy közelebb állna hozzánk.

Van, akivel megmarad a kapcsolat a kezelés befejezése után is?

Igen, több családdal is tartom a kapcsolatot, jó látni, hogy a gyermekeknek hogyan halad tovább az élete. Sajnos van olyan is, amikor elveszítünk egy gyermeket – a mi munkánk sajnos ilyen, nem mindig végződik happy enddel. Ez nagyon fájdalmas, de az ő szüleivel is ugyanúgy megvan a kapcsolat.

Megkérdezhetem, hogy lehet azt feldolgozni, amikor elmegy egy gyermek?

Hát ez nagyon nehéz. Nem is igazán lehet ezt feldolgozni. Mert én nem tudom feldolgozni. Ezek a gyerekek bent vannak hónapokig, visszajárnak, itt vannak velünk, és amikor egy ilyen kisgyerek elmegy, az nem csak a szülőknek, hanem a nővéreknek is feldolgozhatatlan. Próbáljuk magunkat túltenni és azt mondani, hogy csinálni kell tovább.

Úgy tudom az onko-hematológiai betegségben szenvedő gyermekek több mint 80 százalékát már meg lehet gyógyítani. 35 éve a pályán vagy, te biztos látod a fejlődést.

Igen ez így van, hála Istennek nagyon sok gyermeket meg lehet gyógyítani. Sokáig visszajárnak, vagy a gondozóba, vagy az osztályra, és ilyenkor jó látni, hogy ki hogy van. Megpróbáljuk nyomon követni őket.

Azt hallottam, hogy nagyon segítőkész és empatikus vagy. Hauser doktor mesélte (a Gyermekegészségügyi Központ vezető főorvosa), hogy amikor odakerült a kórházba, te voltál az első, aki kedvesen kávéval kínáltad. Elmondása szerint ez sokat segített neki az új hely megszokásában 😊

Igen. Amikor volt a vezetőségváltás, tanár úr lett az osztályvezető főorvos, meg a Gyermekegészségügyi Központ vezetője. Ezek kicsit nehéz idők voltak. Jött a tanár úr minden reggel, és megérdeklődte, hogy éjszaka mi történt a gyerekekkel. Végigmentünk a folyosón, és minden gyerekről név szerint referáltam. Egy ilyen alkalom után megkérdeztem, hogy ”Tanár úr, szokott kávézni? Mert itt van rá lehetőség”. Akkor láttam, hogy felcsillan a szeme, hogy végre valaki, aki próbál hozzá közeledni. Ez amúgy a mai napig megvan: végigmegyünk a folyosón, és megbeszéljük, hogy kivel mi van. Kávézik, de ezt nem úgy kell elképzelni, hogy leülünk és megkávézunk, mert ő nézi az óráját, hogy két perce van, három perce van, öt perce van. Amikor hallok valamit valahonnan, meg szoktam tőle kérdezni, hogy ez most hogy is van? Akkor ő visszakérdez, hogy honnan hallottam. Erre szoktam azt válaszolni, anélkül, hogy túl konkrét lennék, hogy a sárga buszon hallottam. A legtöbben vidékről járunk be, sárga busszal jövünk, és innen halljuk a dolgokat. És ez már szlogenné vált nálunk, hogy a sárga buszon hallottuk. A tanár úr is van, amikor megkérdez tőlünk valamit, hogy „nem hallották a sárga buszon”? És akkor szoktuk neki mondani, hogy ezt most nem hallottuk.

A gyerekek biztos sokat kapnak, tanulnak tőled. Van olyan, amit Te tanultál egy gyermektől vagy egy érintett családtól?

Igen, ez pedig a pozitív gondolkodás, ami a szülőkben van. Hogy ők meghallanak egy diagnózist, és valahol sejtik, hogy baj van, és tartják magukat. Nem sírnak a gyerek előtt, és mindenhez pozitívan állnak hozzá. Nyilván vannak olyan pillanatok amikor ők is összeomlanak, de nem a gyerek előtt! Vagy külön vonulnak, vagy én megkérem őket, hogy menjünk beszélgessünk, hátha jobb lesz egy kicsit. Időre van szükségük, hogy fel tudják ezt dolgozni. De az a hatalmas pozitív gondolkodás, ami bennük van, az óriási.

Én úgy látom, amúgy is elég nagy az összetartás a gyermekonkológia területén.

Igen, például szoktunk ünnepségeket tartani. Most jön majd a Mikulás, nemrég volt Halloween. Mindig kapunk civilektől, vagy cégtől, alapítványtól valami kis meglepetést. Ezt szét szoktuk osztani a gyerekek között, és olyan örömmel fogadják! Bontogatják, örülnek neki, juj ez mi lesz. Ezek is nagyon pozitív dolgok itt a kórházban.

Hogy lehet elkerülni a kiégést? Mi az, ami feltölt?

A párommal szoktunk járni kirándulgatni, az nagyon kikapcsol. Lehet, hogy furcsa lesz hallani, de én szeretem, sőt imádom a rockzenét. Szoktunk járni koncertekre, ahol ki tudom tombolni magam egy kicsit. Nekem ez nagyon jó feltöltődés, Az unokákhoz is megyek, az is feltöltődés. Valahogy mindig úgy csinálom, hogy jó legyen.

Az Érintettek Díjat az Érintettek Szülői Egyesület alapította azért, hogy kifejezzék hálájukat azoknak az orvosoknak, nővéreknek, kórházi dolgozóknak, akik minden nap azért dolgoznak, hogy a gyermekeket megmentsék, életüket könnyebbé tegyék. Mit jelent a számodra, hogy idén Te vagy az egyik díjazott?

Össze-vissza hebegtem habogtam a telefonban, azt sem tudtam miről van szó. Aztán amikor felfogtam a telefonbeszélgetés közben az egészet, arra gondoltam, hogy Úristen, most mi, hogy lesz. Annyit mondtam, hogy rendben, tényleg csak ennyit tudtam mondani. Aztán letettem a telefont és azt mondtam, most mi van tulajdonképpen? Ez a legnagyobb elismerés, amit kaphatok, ennél hálásabban nem tudom kifejezni magam, és nagyon szépen köszönöm.

Mi pedig az Egyesület részéről érezzük úgy, hogy legalább ezzel visszaadhatunk valamit abból, amit Tőletek kaptunk.

Van esetleg valamilyen üzeneted azok számára, akik majd ezt az interjút olvassák?

Talán csak annyi, hogy a gyermekonkológia egy nagyon nehéz pálya, és minden nehézsége ellenére nagyon szép munka. Azt gondolom, akik ilyen betegekkel foglalkoznak, azok mindenképpen megbecsülést érdemelnek. Azt kívánom, hogy tudjunk türelmesek lenni egymással, mind a betegek, mind a nővérek részéről.

Ha szeretnétek személyesen is jelen lenni, amikor Bátori Andrea átveszi az Érintettek Díjat, várunk Titeket szeretettel december 10-én!